Csóka Szilárd Zsolt és Debreczeni Imre legújabb munkáikban egyfajta poszthumán esztétika felőli perspektívából tekintenek a humánumra. Alkotásaik alanyai valódi tekintet nélküli portrék. Ez az ellentmondás a modern kor emberének mindennapja, ahogy egy egykor elképzelt jövőt pillant meg a múltba visszanézve telefonján, mely önmagában bonyolultabb műveletre képes, mint az Apollo 11 fedélzeti számítógépe volt 50 évvel ezelőtt. Mindezt a technikai tudást egy emberibb jövő szolgálatába állítva, mégis a humánum felszámolásával hozza létre az én öntőformáit.