„Sötét” és „világos” harca Barcsay Jenő festészetében

„Sötét” és „világos” harca Barcsay Jenő festészetében
Művészettörténeti előadás Barcsay Jenő (1900–1988) festőművész születésének 125. évfordulója alkalmából

125 éve, 1900. január 14-én született Barcsay Jenő (1900–1988) festőművész, egyetemi tanár, festőgenerációk mestere, a 20. századi magyar képzőművészet megkerülhetetlen alakja. Kiállításai közül talán a legnagyobb sajtóvisszhangot az 1982-es műcsarnokbeli tárlata váltotta ki. A kritikusait és közönségét is erősen megosztó, végletekig redukált fekete képek emléke indította el Sturcz János művészettörténészt is kutatásaiban. Az életműben elmélyedve hamarosan világossá vált számára, hogy ezek a művek csak látszólag hasonlóak a kortárs nyugati absztrakt radikális „monokróm” vagy konkrét festészet alkotásaihoz, gyakorlatilag értelmezhetetlenek anélkül a belső festői-szellemi folyamat nélkül, amelyen Barcsay a húszas évektől keresztülment, s amelyben különös módon folytonosan váltakoztak a sötét és világos periódusok. Sturcz János a sötét és világos metaforikus jelentéseinek változásait követve elemezi végig Barcsay teljes életművét, figyelembevéve azokat a mélylélektani indítékokat, amelyek a művészi folyamatokat is meghatározták, s amelyeket a korábbi művészettörténet szemérmesen figyelmen kívül hagyott vagy nem vett számításba. Így egy sor olyan képi elemre, rejtett szimbolikus jelentésre is fény derül, amit a hagyományos szakmai nézőpont nem tett láthatóvá.

Barcsay kizárólag belső késztetéseit, s nem a külső művészi előképeket követte, s lelki igényeinek megfelelően váltogatta a figuratív és az absztrakt, a „világos”, formai rendet teremtő „poszt-konstruktív” és a „sötét” „poszt-expresszionista” stílusokat. Tudatos, önreflektív művészként figuratív művészetében is rendkívül konzekvens, szimbolikus motívumokon alapuló ikonográfiát épített fel. Egyediségét bizonyítja, hogy absztrakt festészetében sem steril mértani formákból és spekulációkból, hanem a konkrét valóság elemeiből, a szentendrei épületek szegmenseiből indult ki, s minden művében megőrizte az anyaggal, az élettel való kapcsolatot. Kései „monokróm” festészete is egészen egyedi vonásokat mutat, és szemben a nyugati törekvésekkel, megőrizte szimbolikus karakterét, mi több, a szentendrei ikonfestészet inspirációját is beépítve szakrális tartalmakat hordoz.

//

Sturcz János (1958, Budapest) művészettörténész, kritikus. 1982–1990 között az ELTE, 1994 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatója, 2005–2023 között a Művészettörténeti Tanszék vezetője, egyetemi tanár. 2003-ban doktorált summa cum laude minősítéssel („Posztmodern stratégiák a kortárs magyar képzőművészetben, 1970–2002”), majd 2011-ben habilitált a Pécsi Tudományegyetemen. 2006-ban Németh Lajos-díjban részesült. 2014–2016 között a Nemzeti Kulturális Alap Vizuális Kuratóriumának elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 1999-ben a Velencei Biennále, 2005-ben az Új-Delhi Triennálé magyar nemzeti biztosa és kurátora. Közel 200 kortárs művészetről szóló, könyvekben, katalógusokban, folyóiratokban megjelent tanulmány, elemzés, kritika szerzője. Kutatási területe: 20. századi és kortárs magyar, illetve nemzetközi képzőművészet, a közép-európai régió, Észak-Amerika, Skandinávia művészete, nőművészet, a természet és a kortárs művészet viszonya, testművészet, a szakralitás és a kortárs művészet kapcsolata, kortárs festészet és szobrászat, Fülep Lajos és a 19-20. század fordulójának művészetelmélete.

2007-ben a European Attitude kiállítás (Shanghai, Doland Museum of Modern Art) társkurátora, katalógus szövegének szerzője. 2013-ban „A lélek fénye” című kiállítás kurátora (Róma, Palazzo Falconieri). Fontosabb hazai kurátori munkák: „A szín önálló élete” (2002, társkurátor, Műcsarnok); Bukta Imre retrospektív kiállítása (2007, Debrecen, MODEM); „Istenem. Keresztény nézőpont a kortárs magyar képzőművészetben” (2011, Debrecen, MODEM). Fontosabb könyvei: „Janus félúton” (1999); „A heroikus ego lebontása” (2005); „Bukta Imre” (2008); „Lovas Ilona” (2009); „Dante pokla ma” (2022); „Fülep Lajos” (2024); „Barcsay” (2025).

👤 Előadó: dr. habil. Sturcz János PhD művészettörténész

📆 Időpont: 2025. december 17. (szerda) 18:00

📍 Helyszín: Hegyvidék Galéria, 1126 Budapest, Királyhágó tér 10.

🎫 Részvételi díj: 2000 Ft, hegyvidéki lakosoknak: 1000 Ft
Jegyek kaphatók a https://hegyvidekgaleria.jegy.hu/ oldalon, valamint a Hegyvidék Galériában.
Az eseményekre érkezéskor a lakcímkártya vagy a Hegyvidék Kártya felmutatása kötelező!

📷 Képrészlet // Barcsay Jenő: Szentendre, 1960 k.; olaj, farost, 30 x 40 cm, Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre