Beszélgetés Kecskeméti Kálmánnal

„Nem vettem részt aktívan soha a művészeti csoportosulásokban. Illetve fiatalon és lelkesen még ott voltam néhány avantgarde csoportkiállításon, így 1963-ban Pécsen, aztán közreműködtem a No 1. csoportban is, de a hetvenes évektől a magam útját járom.”
Kecskeméti Kálmán

„Kecskeméti Kálmán festményei számomra a csönd szigetei. Halk szavú, elegáns képek. Azt mondják: nézd, milyen szép tud lenni párás, zöld árnyékok között egy esős nap a Bükkben. Hogyan úszik ezüst tengerben egy magányos, sötét ház a Tettyén. Milyen egy kisváros emlékképe, kapu és toronyformáinak csengő összekapcsolódása a Kecskeméti-féle szelíd, humánus geometriában. Hogyan néz ránk egy szomorú clown-arc, a fehér bohóc, hogyan járnak furcsa táncot különös figurák Lázár Ervin mesevilágában. Hogyan érinti meg a festőt az Idő vonulása a házfalakon a hajnal rózsaszínjétől az alkony pirosáig… Ezek a képek nem akarnak sokkolni, nem akarnak egy balhorgot bevinni a gyanútlan szemlélőnek. Ők szólnak hozzánk.

Kecskeméti Kálmán sokoldalú művész. Festő, Martyn Ferenc tanítványa; fotográfus, érzékeny művészportrék alkotója; írásai megjelentek a Jelenkor, az ÉS, a Nagyvilág, a Mozgó Világ hasábjain; volt animációs filmes, kulturális televíziós műsorok szerkesztője; több megrendítő dokumentumfilm fűződik a nevéhez; 1992-ben ő hívja életre az Osiris Alapítványt a kallódó értékek megmentésére, s rendez kiállításokat méltatlanul elfelejtett művészeknek.”
Kernács Gabriella művészettörténész