A 21. századi városi ember egyik legintenzívebb törekvése a kiszakadás – a leggyakoribb esetben nyolc órás mindennapokból és a sokszor monoton teendőkre emlékeztető városi környezetből. A lelassulás, a természet lakásba csempészése, a szobanövények halmozása egyre népszerűbb rutinokká válnak – segítve a városi ember kezdetben természetes környezetével való újraegyesülését. A másik oldalon azonban zajlik az natúra iránt vágyakozó tábor szemében sokszor negatív színben feltűnő épített környezet, a brutalista- és betonépítészet újrafelfedezése és megőrzése.

Csizik Balázs és Szabó Kristóf munkái épp a két tábor törekvései által határolt keskeny mezsgyét fedezik fel – azt, ahol a természeti környezet és beton épületek motívumai békésen megférnek egymás mellett, és ahol az épületekre irányuló fókusz lehetővé teszi azt, hogy formáik szépsége, a város egymásra rakódó rétegei a rohanásra emlékeztető pejoratív jelentés nélkül táruljanak elénk.

Csizik Balázs munkáin a funkciójától megfosztott, dekoratívvá egyszerűsödő betonrengeteg esztétizáló, a műtermi fotók tervezettségével vetekedő képeket szül, amik a felépítés és lebontás egymás nélkül nemlétező duóját, a városok természetes dinamikáját tematizálják – míg Szabó Kristóf képein és videóján a panelek ideája, a közterek és az épített környezet időbelisége, a különböző motívumok és történetek egymásra rétegződése tárul elénk.

A környezet megfigyelése által létrejövő művek olyan esztétikai irányvonalat képviselnek, amin a különböző egymásra rakodó rétegek megváltoztatják a kiindulópont eredeti jelentéstartalmát. Alapköve az ember: a személy identitásával és annak lakókörnyezetével foglalkozik. Az ezen fogalmak köré csoportosuló kérdésfelvetések meghatározó alapja a szociális érzékenység. Olyan témákat ölel fel, mint az elidegenedés, az énkép torzulás, az ökológiai problémák.

Csizik Balázs a Molnár Ani Galéria művésze. Kutatásának alapját az ökológiai és szociológiai problematikák, illetve az identitás képezik. A természetbe beavatkozó ember esetlen pusztítására helyezi a hangsúlyt – vagy ennek ellenpólusaként az emberként létrehozott nyers matéria erős jelenlétére, megváltozhatatlan beavatkozására.

KristofLab vonzódása az épített környezethez egész munkásságát átszövi. Városi környezetben nőtt fel, így a panel és a 90-es 2000-es évek emlékei keverednek a mai társadalmi kérdésekkel, a már egyértelműen látszó emberi fogyasztásból származó környezeti hatásokkal.

Kurátor: Szilágyi Róza Tekla

A kiállítás a Budapest FotóFesztivál programsorozat részeként kerül megrendezésre.

Kiállításmegnyitó: 2020. február 18. (kedd) 18:00
A kiállítást megnyitja: Csóka Attila Róbert építész, a Paradigma Ariadné társalapítója

Tárlatvezetés a kiállító művészekkel: 2020. március 5. (csütörtök) 18:00

Finisszázs | Hoygadayax – experiemntal noise: 2020. március 12. (csütörtök) 19:00