Szőnyi István festőművész feleségével, Bartóky Melindával 1924-ben költözött Zebegénybe. A Dunakanyarban apósa, Bartóky József házában és kertjében megtalálta azt az autentikus helyet, ahol festészete kiteljesedhetett. Tartózkodó, távolságtartó személyisége mélyebb összefüggéseket keresett a tájban. Háza kertje, sziget volt, ahol rendszereken, a világháború kataklizmáján átívelve megvalósult a harmonikus élet teljessége és megszületett egy nagyszerű életmű. Élete máig példaértékű. Több száz tanítványa művészi pályaívében hagyott fontos nyomokat, megsokszorozva saját életművének üzenetét. Munkássága annak példája, hogy a tehetség, a tudás és emberség birtokában felül lehet emelkedni a kinti világ esetlegességein. A kertjében ötven éve visszajáró művésznövendékeket, művészet iránt érdeklődőket ez a máig érezhető aura vonzza vissza újra és újra. Az előadáson Szőnyi gazdag életművének keresztmetszete kerül bemutatásra legfontosabb műveinek megidézésével.