Németh Marcell a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán diplomázott 2007-ben. Elnyerte a Finta-, a Kogart- és a Derkovits-ösztöndíjakat, valamint MAOE Diplomadíjjal is kitüntették.

Művészetének meghatározó anyaga a fém (acél) lemez, amelynek felületét véséssel vagy metszéssel munkálja meg, valamint kézzel vagy lézervágó segítségével vágja ki és hegeszti, rögzíti a motívumokat. A különböző felületmegmunkáló eljárásoknak, valamint a meredek látószögekből ábrázolt motívumoknak köszönhetően olyan térhatású konstrukciókat hoz létre, amelyek egyszerre hordozzák a festmények síkbeliségét, a grafikák rajzosságát, valamint a plaszticitásra való törekvést.

Témáit tekintve elsősorban a városi táj, az aluljárók, mozgólépcsők, felüljárók, autópályák kietlen világa érdekli, formailag lecsupaszítva, mindenfajta emberi jelenléttől megfosztva. Olyan terek, amelyek a mindennapjaink részei, mégis – éppen átjáró/átmeneti zóna jellegük miatt – személytelenek, idegennek hatnak. Konkrét, létező, ismert terek, amelyek lényegét, sajátos esztétikáját kutatja, elemzi, és ragadja meg a művész.

A bonyolult perspektívából megjelenített, szinte már megszemélyesített, monumentális villanypóznák, az esztétikai látványon túl, a behelyettesíthetőség, vagy mint az üres terek esetében, a behelyezhetőség gondolatát is hordozzák.

Az elidegenedett, urbánus terek mellett legutóbbi munkáin megjelenik a természet, bár ablakkeretbe foglalva, kizárva a vele való közvetlen találkozás lehetőségét. Mégis itt egy újabb, személyesebb nézőpontját ismerhetjük meg a művésznek, aki a remény, a szabadság és az újrakezdés gondolatát veti fel.

Kiállításmegnyitó: 2018. október 30., kedd, 18:00