„VAN ITT EGY NAGYON TEHETSÉGES EMBER, DE MEGŐRÜLT”

Hosszú hetekig csak kívülről, a kirakati ablakokon keresztül lehetett szemügyre venni Fehér László Kifestett idő című tárlatára készült képeit. Most, hogy újra megnyílt a Hegyvidék Galéria, augusztus 13-ig végre rendes körülmények közt is megtekinthető az alkotó legújabb munkáiból rendezett válogatás. A sokáig „láthatatlan kiállításról”, egy földhöz vágott fényképről és sok egyébről beszélgettünk a Kossuth-díjas festőművésszel.

– A Kifestett idő a születésnapi kiállítása lett volna. Hogyan érintette, hogy épp a megnyitása előtt a járvány miatt be kellett zárni a Hegyvidék Galériát is?

– Nagyon készültünk a kiállításra, a fiamat, Fehér Dávid művészettörténészt kértem meg, legyen a kurátor, válogasson az anyagból. Ő rendezte a tárlatot, szerintem szépen sikerült. Március 17-re, a megnyitó kitűzött napjára elkészültünk, de akkor jöttek a járvánnyal kapcsolatos intézkedések. Azért is nagyon sajnálom, mert egyebek közt Székesfehérvárról is tervezték, hogy különbusszal feljönnek az eseményre, ami aztán már nem valósulhatott meg. Maradt sokáig egy „láthatatlan kiállítás”.

Van_itt_egy_nagyon_tehetseges_ember_de_megorult1

– Ön a fotórealizmus egyik jeles képviselője. Hogyan indult a pályája?

– Tizennyolc évesen, 1971-ben kerültem be a Képzőművészeti Főiskolára, először Szentiványi Lajos osztályába, majd Kokas Ignác lett a mesterem. Akkoriban nehéz volt bejutni oda. Tíz embert vettek fel egy évfolyamra, volt olyan is, aki kilenc éven át folyamatosan jelentkezett. Nagyon izgalmasan indult a főiskolai karrierem, mindaddig „zseniként” voltam elkönyvelve, mígnem 1975-ben, a diploma megszerzése és egy év művészképző után lemondtam arról a festőiségről, ami addig jellemezte a képeimet. A kezembe került a hajógyári újság egy száma, amelyben fotókon szerepeltek a hónap dolgozói, és eldöntöttem, hogy fekete-fehérrel megfestem ezeket a figurákat. Úgy használtam a felvételeket, mintha élő modellek lennének, az lett a kép címe, hogy Részlet a brigádnaplóból. Letettem a főiskola olajos padlójára, hátraléptem, és akkor éreztem, hogy valami eldőlt. Nagy szenvedések árán mindenről lemondtam, csak a tények maradtak… Tükröt szerettem volna tartani a társadalom elé, ami segít szembesülni a valóságunkkal.

Van_itt_egy_nagyon_tehetseges_ember_de_megorult2

– Mit szóltak ehhez a kollégák?

– A növendékek felrohantak a harmadik emeletre, mindenki ezeket a képeket akarta látni. Elterjedt a hír, hogy van itt egy nagyon tehetséges ember, de megőrült. Kokas mester is mindig azt nyilatkozta, szó szerint tudom idézni: „Van egy növendékem, aki úgy fest, mint Velázquez, és képzeljék el, fotókat másol!” Nem értette, teljesen új szempont volt számára az a szocio-realista-hiperrealista látásmód, amit képviseltem. A főiskola előtt naponta láttam a Vörösmarty utcai kisföldalatti megállójában a hétköznapi arcokat, ruhákat – minden szürke volt. Meg akartam festeni. Készítettem is fotókat, de sehogy nem jött össze. Földhöz vágtam a fényképet, és mérgemben rátapostam. Amikor leléptem róla, ott volt előttem összegyűrve, szürkén, megalázva, belesűrűsödött minden, amit szerettem volna megfogalmazni: a hétköznapjaink… Gondoltam, megfestem két és fél méteres nagyságban. Ez lett az Aluljáró című képem. Bemutattam a főiskolán, az év végi beszámolókiállításon, és ez végképp kivívta a bizottság nemtetszését. Az akkori direktíva szerint egy festő fessen aktot, csendéletet, tájat, és ne akarjon okoskodni! De az emberben benne volt az elégedetlenség, és a főiskolán is megkezdődött egyfajta forrongás. Somogyi József rektor szabadabb szellemet hozott – elindult az erjedési folyamat, különböző performance-okkal és stílusbeli nyitásokkal, amihez hozzájárult a kokasi tanítás is, akinek mindjárt az első mondata az volt: „Fiam, vállald önmagad, akár a börtön árán is!” Ez majdnem be is következett, mert a bizottság döntésére nem kaptam meg a hatodévet, megköszönték a szereplésemet a főiskolán, majd mindennek a tetejébe pár nappal később megérkezett a katonai behívóm.av

Van_itt_egy_nagyon_tehetseges_ember_de_megorult3

– Hogyan kezdett festeni? Már gyerekkorában érdekelte a képzőművészet?

– Nagyon érdekes volt a festővé válásom; mindig azt mondom, hogy nincsenek véletlenek. Mindkét szülőm pedagógus. Az ötvenes években apámat politikai okokból áthelyezték Tácról Dégre, ahol a szüleim nevelőtanárként dolgoztak. Ami nekik belső száműzetés volt, az számomra maga lett a csoda. A dégi erdő, a Festetics-kastéllyal, a fákkal, a tóval! Rengeteget ültem a vízparton, figyeltem, ahogy belezuhan a fény a tóba, és megsokszorozza a végtelent, néztem a tájat, a halászokat – fantasztikus gyerekkorom volt! A kastélyban működő Állami Menekültek Intézetébe görög menekült gyerekek jöttek, apám alakított belőlük egy nagyon sikeres kórust, eljutottak az országos döntőig. A pályafutásuknak egy járványos szembetegség vetett véget, karanténba zárták az egész gyerektársaságot. Később a kastély állami nevelőintézetként működött, magyar gyerekek kerültek oda. Ami leginkább eldöntötte a sorsomat, az 1960-ban történt. A kastélyparkban találkoztam egy festővel, aki egy hatalmas tölgyfa mellett ült, háromlábú széken, és festett. Földbe gyökerezett a lábam. Előttem, a szemem láttára kezdett megteremtődni egy új világ, a tájat festette, és én néztem, hogyan bontakozik ki a látvány. Egyszer csak ösztönösen megszólaltam: tessék már jobban megnézni, a ház lilája nem olyan, meg a fű zöldje is egy kicsit kékesebb… Elkezdtem korrigálni hétévesen egy közel ötvenéves urat! Máig nem felejtem el az öreg művésztelepi szobáját, a fixatív illatát, amivel lefújta a pasztelljeit. A találkozásból életre szóló barátság lett, a mester vezette a híres hajógyári szakkört, és szerkesztette a hajógyári újságot. Sajó Péternek hívták. Két felfedezettje volt: az egyik én, a másik pedig Kondor Béla. Szóval, így indult a pályám.

– A mostani kiállításon látható művein a családi archívumból származó fotókat használta fel. A plakáton rajta van a Gyerekek léggömbbel című kép. Az egyik gyerek talán ön?

– Nem, nem! Nagyon sok képet festettem, amin én is, a családom is rajta van, de ezek speciel egy talált albumból kivett képek, amiket erősen átírtam. Azt a légkört próbáltam visszahozni, amit én is átéltem bizonyos helyzetekben. Alapállásom, hogy ha egy művész nem hoz új szempontokat, nem tágítja a művészet fogalmát, tulajdonképpen semmit sem ad, és gesztusa jelentéktelen a művészet szempontjából. Az időt mint megfoghatatlan, de a tudatunkban mégis létező, különös, misztikus jelenséget próbálom megragadni, és mindez felidézhet olyan helyzeteket, amiket akár mi is átélhettünk volna.

– Megragadott a Szalonnasütők és a fára mászó gyerek képe is…

– Pályám indulásakor sokat vívódtam rajta, hogy merjek-e vállalni ilyen banális helyzeteket. Szerettem volna borotvaélen tartva olyan feszültséget kihozni belőlük, ami túlmutat az ábrázolt szituáción.

Van_itt_egy_nagyon_tehetseges_ember_de_megorult4

 

– Hol láthatjuk legközelebb a képeit?

– A világ számos pontján állítottam már ki a műveimet, az utóbbi időszakban Szlovákia került előtérbe. A tavalyi pozsonyi kiállításom után most szeptemberre meghívást kaptam Érsekújvárra, egy nagy múzeumi tárlatra, amelyen a Hegyvidék Galériában látható anyag egy része is szerepel majd, további új, nagyméretű képekkel együtt. Budapesten, a Viltin Galériában július 25-ig látható a Figura című csoportos kiállítás, a nyolcvanas évektől egészen napjainkig készült művekkel. Tőlem egy 1985-ös kép szerepel, amely már sokat utazott a világban, itthon viszont csak egyszer mutatták be, 1988-ban a nagy műcsarnokbeli kiállításomon. Balatonfüreden, a Vaszary-villában a Top 10 című kiállításon is vannak képeim – ez a tárlat, tudomásom szerint, a jelenlegi helyzet miatt január elejéig látogatható lesz.

Szepesi Dóra

Fehér László Kifestett idő című kiállítása a Hegyvidék Galéria nyári nyitvatartása szerint kedden, szerdán és csütörtökön 12.00–18.00 óráig látogatható augusztus 13-ig, 200 Ft-os regisztrációs jegy megvásárlásával. Jegyek kaphatók a hegyvidekgaleria.jegy.hu oldalon, a MOMkult jegypénztárában (XII., Csörsz utca 18.) és a Hegyvidék Galériában (XII., Királyhágó tér 10.).

A cikk a Hegyvidéki Újság honlapján és az aktuális lapszámban jelent meg (2020.07.07.).

 


Aktuális Híreink

Tájékoztatás jegyekkel kapcsolatban

Kedves Látogatóink! Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy az elmaradt előadások esetében az online vásárolt regisztrációs jegyek...

Újranyitás | Hegyvidék Galéria

Tisztelt Látogatóink! Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy 2020. július 1-től újra megnyílik a Hegyvidék Galéria. Fehér...

Ki az alkotó?

Készítettünk három válogatást a Hegyvidék Galériában eddig bemutatott alkotásokból, amellyel egy rövid játékra hívjuk látogatóinkat....